Kilátó a hegy tetején. Jártodban, keltedben a hétköznapi forgatagban mindig megakad rajta a szemed. Feltör belőled, de jó volna ott, fenn. Ám távol van Tőled. Onnan, ahol általában vagy, csak kicsi pontként mered Rád. Mintha egy játékvár egy darabja lenne, amit ott felejtettek a szertelen gyerekek a játék hevében. Mégis izgatja a fantáziád. Szeretnél Te lenni az apróság, látva a Kilátó monumentalitását. Csóválod a fejed. Nincsen rá időd és energiád. - Valóban? - kérdezed Magadtól, és jön a…